Természetjárók clubja

 Az emlősök (Mammalia) a gerinchúrosok törzsén (Chordata) belül a gerincesekaltörzsének (Vertebrata) egyik osztályát alkotják.

Közös jellemzőjük, hogy a nőstények az újszülötteket erre a célra módosult mirigyeik, a tejmirigyek váladékával, tejjel táplálják. A legtöbb emlősnél a tejmirigyek emlőkhöz csatlakoznak, ám a tojásrakó emlősöknek nincsenek emlőik, hanem a tejmirigyek egy hosszanti bőrredőbe nyílnak. Az emlősökre általánosan jellemző a fejlett hőszabályozás, a homoiothermia, vagyis a közel állandó testhőmérséklet, a hőszigetelést szolgálószőrzet (ez azonban részben hiányozhat is), zárt kamrasövénnyel két tökéletesen elválasztott szívfélre, és ezen belül négy rekeszre tagolt szív, a sejtmag nélkülivörösvértestek, az úgynevezett másodlagos állkapocs-ízesülés, a háromhallócsontocska, a fogmederben ülő fogakból álló, úgynevezett thecodont fogazat (a fogak egyes fajoknál visszafejlődhetnek), valamint a fejlett idegrendszer.

A fenti közös bélyegek ellenére az emlősök osztályán belül igen nagyfokú sokféleség jellemző, mind evolúciós, mind ökológiai értelemben. Az emlősök között egyaránt akadnak talajlakó, fán élő, siklórepülő, aktív repülő, ásó, sőt vízi életmódot folytató formák is. Rendkívüli sokféleség jellemzi mozgásukat, táplálkozásukat, napszakos aktivitásukat és viselkedésüket is.

Etimológia [szerkesztés]

 Lásd még: A magyar emlősnevek eredete

A magyar emlősök elnevezést Földi János alkotta 1801-ben, a latin mammalia szó szerinti fordításával. A kifejezés eredetileg az emlőt jelentő latin mamma szóból ered, amelynek nyomán Linné 1758-ban a Mammalia tudományos nevet adta ennek az állatcsoportnak. A 18. század végén és a 19. század első éveiben az emlősök elnevezés mellett a szoptató vadak kifejezés is használatos volt a magyar nyelvű írásbeliségben.

Rendszerezés [szerkesztés]

 Bővebben: Az emlősök rendszerezése

A ma élő emlősök ugyan három fő fejlődési irányt képviselnek (tojásrakók, erszényesek, méhlepényesek), ám ezek közül az erszényesekés a méhlepényesek közelebb állnak egymáshoz, mint a tojásrakókhoz. Ezért az emlősök osztályát a korszerű rendszertanok 2 alosztályra, tojásrakó emlősökre (Prototheria) és elevenszülő emlősökre (Theria) osztják, és ez utóbbin belül különítik el azerszényeseket, illetve a méhlepényeseket.

Korszerű rendszerezés [szerkesztés]

A ma ismert mintegy 5500 jelenkori, azaz recens emlősfajt a legkorszerűbb, széles körben elfogadott rendszertanok 30 rendbe sorolják az alábbiak szerint (taxonómiai sorrendben):

• Emlősök (Mammalia) osztálya – Linnaeus, 1758
  • Tojásrakó emlősök (Prototheria) alosztálya – Gill, 1872
    • Kloákások (Monotremata) – Bonaparte, 1837
  • Elevenszülő emlősök (Theria) alosztálya – Parker & Haswell, 1897
    • Erszényesek (Marsupialia) alosztályága – Illiger, 1811 (=Metatheria Huxley, 1880)
      • Oposszumalakúak (Didelphimorphia) – Gill, 1872
      • Cickányoposszum-alakúak (Paucituberculata) – Ameghino, 1894
      • Törpeoposszum-alakúak (Microbiotheria) – Ameghino, 1889
      • Erszényes ragadozók (Dasyuromorphia) – Gill, 1872
      • Bandikutalakúak (Peramelemorphia) – Kirsch, 1968
      • Erszényesvakond-alakúak (Notoryctemorphia) – Kirsch, 1977
      • Kúszóerszényes-alakúak (Diprotodontia) – Owen, 1866
    • Méhlepényesek (Eutheria) alosztályága – Huxley, 1880 (=Placentalia Owen, 1837)
      • Afrotheria öregrend – Stanhope et al., 1998
        • Elefántcickány-alakúak (Macroscelidea) – Butler, 1956
        • Afrosoricida – Stanhope, 1998
        • Csövesfogúak (Tubulidentata) – Huxley, 1872
        • Előpatások (Hyracoidea) – Huxley, 1869
        • Szirénalakúak (Sirenia) – Illiger, 1811
        • Ormányosok (Proboscidea) – Illiger, 1811
        • Bibymalagasia[1] – MacPhee, 1994
      • Vendégízületesek (Xenarthra) öregrendje – Cope, 1889
        • Szőrös vendégízületesek (Pilosa) – Flower, 1883
        • Páncélos vendégízületesek (Cingulata) – Illiger, 1811
      • Euarchontoglires vagy Supraprimates öregrend
        • Mókuscickányok (Scandentia) – Wagner, 1855
        • Bőrszárnyúak (Dermoptera) – Illiger, 1811
        • Főemlősök (Primates) – Linneaues, 1758
        • Nyúlalakúak (Lagomorpha) – Brandt, 1855
        • Rágcsálók (Rodentia) – Bowdich, 1821
      • Laurasiatheria öregrend – Waddell et al., 1999
        • Sünalakúak (Erinaceomorpha) – Gregory, 1910
        • Cickányalakúak (Soricomorpha) – Gregory, 1910
        • Denevérek (Chiroptera) – Blumenbach, 1779
        • Cetek (Cetacea) – Brisson, 1762
        • Párosujjú patások (Artiodactyla) – Owen, 1848
        • Páratlanujjú patások (Perissodactyla) – Owen, 1848
        • Tobzoskák (Pholidota) – Weber, 1904
        • Ragadozók (Carnivora) – Bowdich, 1821

Eltérések a rendszertanban [szerkesztés]

Az állatrendszertan sajátosságaiból adódóan a fentitől eltérő rendszertanokkal is találkozhatunk. Az eltérések oka rendszerint a következő lehet:

• Vita a rendszerezésben – Az egyes csoportok közötti rokonság bizonyos esetekben vitatott lehet. Egyes rendszerezők például azúszólábúak csoportját (Pinnipedia) önálló rendként, mások viszont a ragadozók rendjének egyik alrendjeként különítik el.
• Másfajta rendszertani megközelítés – A "molekuláris törzsfákat" biokémiai alapon, például a DNS bázissorrend hasonlóságai alapján készítik, és nem veszik figyelembe az őslénytan, vagy az összehasonlító anatómia szempontjait. Emiatt az így kapott rendszer eltérhet a szokásostól.
• Fosszilis csoportokat is tartalmazó rendszerek – Az egyes élőlénycsoportokat az őslénytan mindig tágabban értelmezi, mint azoológia, ráadásul az ilyen rendszerek időbeli dimenziójuk is van.
• Elavult rendszertanok – A különféle élőlénycsoportok rokonsági viszonyaira vonatkozó ismeretek gyarapodásával a rendszertanok is változnak. Az emlősök esetében például elavultnak számít a vastagbőrűek (Pachydermata), vagy a foghíjasok (Edentata) csoportjának elkülönítése, vagy az erszényesek egyetlen rendbe történő besorolása.

Törzsfejlődés [szerkesztés]

 Bővebben: Az emlősök törzsfejlődése

Az emlősök őseit az emlősszerű hüllők (Synapsida) csoportjában kell keresnünk. Ez a csoport már a hüllők törzsfejlődésének korai szakaszában elkülönült a többi hüllő fejlődési irányától. Magán a Synapsida csoporton belül is több fejlődési irány ismert, amelyek közül – az emlősök törzsfejlődése szempontjából – a Therapsida csoport a legfontosabb. Az emlősszerű jellegzetességek főként a fogazat, az állkapcsot alkotó csontok, az állkapocs ízesülése, a rágási mechanizmus, valamint a középfül csontjainak anatómiájában, és egyes "lágy bélyegekben" jelentkeztek.

A honlap ára 78 500 helyett MOST 0 Ft.

Honlapkészítés ingyen:
Ez a weblapszerkesztő alkalmas
ingyen weboldal,
ingyen honlap készítés...

Weblap látogatottság számláló:

Mai: 11
Tegnapi: 1
Heti: 77
Havi: 119
Össz.: 67 534

Látogatottság növelés

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat